Kedvenc mondataim

Az alábbiakban elolvashatjátok kedvenc mondataimat, melyek az elmúlt hónapokban nagymértékben befolyásolták életemet, meghatározták gondolataimat, érzéseimet és cselekedeteimet. Vannak közöttük idézetek, melyeknek most nem nézek utána pontosan, hogy ki idézte, és hogy is volt szó szerint, ezt bocsássátok meg nekem. Vannak saját magam kreálta mondatok is, persze ezek sem teljesen önálló gondolatok, hisz az embert mindig befolyásolja, amit éppen olvas, vagy hall.

- A rák az egész szervezet betegsége, helytelen tehát csak a daganat eltávolítására koncentrálni.

- Nem az a fontos, milyen betegségben szenved valaki, hanem, hogy milyen ember az, aki a betegséget kapta.

- Végezd a dolgod jól MOST, ne csak a cél lebegjen előtted, a gyümölcs majd magától beérik.

- Tisztelj mindent, ami élő. Hiszen mind ugyanabból lettünk, és ugyanazzá leszünk. Végső soron mind egyek vagyunk.

- Csak olyat egyél, amiből nem vettek el semmit, nem tettek hozzá semmit, és megromlana, ha rövid időn belül nem fogyasztanád el.

- Életed és élethelyzeted nem ugyanaz. Élethelyzeted folyton változik, de az életed ugyanaz marad.

- Engedd meg, és bocsásd meg magadnak a negatív érzéseket. Ezután figyeld meg és engedd el őket, hiszen itt és most semmi szükség nincs rájuk.

- Mindenből csak annyit vegyél el, amennyire szükséged van.

- Ne a külső dolgokban keresd a kielégülést és a boldogságot. Ezek ott vannak BENNED.

- Ahhoz, hogy felébredj, és tudj igazán élni és boldognak lenni, először meg kell járnod a poklok poklát.

- Fontos, hogy mivel táplálkozol, hiszen abból épül fel a tested, amit megeszel.

- A problémákat mindig te gyártod saját magadnak. Nincs probléma, csak élethelyzet, amit aktuálisan meg kell oldanod.

Szóval ki a beteg?

Mikor azt mondják Rád, hogy beteg vagy.....mikor Te magad érzed, hogy beteg vagy.....mikor sok idő eltelik, és mindig Te vagy megbéklyózva......elgondolkodsz....tényleg Te vagy a beteg, és a környezeted egészséges?

Mielőtt kiderült a betegségem, nem éreztem magam betegnek....igen, talán kicsit fáradékonyabb voltam, sokat stresszeltem magam feleslegesen. De a mai világban ki nincs ezzel így. 

Mikor megműtöttek, sokáig a műtét okozta károk miatt éreztem magam betegnek. Nehéz volt elfogadni az új helyzetet, hogy talán hátralévő életemben folyton oda kell majd figyelnem, mit és mennyit eszek, különben fájni fog a gyomrom, vagy rosszul leszek. Sokáig nem is tudtam hogyan változtassak, és bizony sokat voltam rosszul. Utólag visszagondolva az akkori önsajnálatom nem vezetett sehova. Tele voltam negatív érzésekkel, miért velem történik ez, mások miért egészségesek, miért kaptam ezt a sorscsapást....mintha vártam volna valami csodára. Hogy jön majd valaki, és segít rajtam. Vártam a csodát az orvosoktól is, de legalábbis annyit, hogy lássanak el tanácsokkal, mit kell másképp tennem. De a csoda váratott magára. 

Mára megtanultam együtt élni új, kisebb gyomrommal. Igaz, folytonos odafigyelést igényel, de oda is figyelek rá. Lassan eszek, alaposan rágva, és már tudom mi az az adag, amitől nem fog begörcsölni. 

A lényeg, hogy magamon kellett segítenem. Életem során szembekerültem egy másik nehézséggel is. Nem tudtam teherbe esni. Még mindig nem tudjuk az okát, orvosilag elvileg lehetséges lenne. Ebben a helyzetben viszont nem vártunk sokáig a csodára a férjemmel, és ennek örülök, hogy pár hónap próbálkozás után elindítottuk az örökbefogadást. Akkor még nem volt tudatos ez bennem, de jól döntöttünk, hogy nem vártunk évekig, mert akkor valószínű még mindig azon keseregnénk, nekünk miért nem lehet gyerekünk. Hiszen lehet. Lett is, két csodálatos, eleven lurkó, akikkel bizony nehéz, és erre nem készített fel senki, hogy az anyaság ilyen nehéz, de mikor összehasonlítom őket a környezetemben élő gyerekekkel, akkor tudatosul bennem, hogy milyen szerencsém van velük. Hiszen kedvesek, barátságosak mindenkivel, érdeklődőek, jól neveltek(ez azért a mi érdemünk :)), az arcuk majd kicsattan az egészségtől. És amikor körbe nézek, beteg arcú, rossz indulatú, vagy éppen szorongással teli gyerekeket látok, akik nem kapnak nevelést(mert manapság az a divat, hogy a gyerek a főnök otthon), és nem értik, hol a helyük a világban, nincsenek szabályok, amikhez tartsák magukat, de amik egyben biztonságot is adnak. De ez már egy másik téma a nevelésről, amiben szerintem rossz úton halad a világ.

Aztán jött a betegség kiújulásának nehézsége. Megint utáltam az egész világot, és megint csak kívülről vártam a segítséget. Kaptam is egy fincsi kis gyógyszeres kezelés képében. Na ebben az időszakban éreztem magam igazán betegnek. A "gyógyszer"(miért nevezzük így őket, hiszen nem gyógyítanak) mellékhatásai egyre szörnyűbbek voltak, így jutottam el valahogy arra a pontra, hogy ismét magamnak kell magamon segíteni. De gyáva voltam, nem bíztam talán eléggé magamban, ezért választottam a lehető legdurvább alternatív módszert, a Gerson terápiát. Ez volt az első lépés az igazi gyógyulás felé. Akik olvassák a blogomat, tudják, hogyan haladtam tovább ezen az úton.

Amit mondani szerettem volna ezzel a bejegyzéssel, hogy már nem érzem magam betegnek. Igen, sokszor vagyok rosszul, ahogyan tisztul a testem, és ez még talán sokáig fog tartani, mert a "gyógyszeres" kezelés elég nagy károkat okozott. De sokkal tudatosabb vagyok, egyre inkább békébe kerülök önmagammal, felismerem a hibáimat és gyengeségeimet. Figyelem a környezetemet, és erre szerintem kevesen képesek. Egészségesen táplálkozom, mégis én vagyok megbéklyózva, hogy beteg vagyok, és olyanokat teszek, gondolok és étkezem, amit egy betegnek kell, hogy meggyógyuljon. És azt hiszem, minél gyógyultabbnak látom magamat, a környezetemet annál betegebbnek és abnormálisabbnak. Attól, mert nincs daganata valakinek, még lehet fáradékony, vérszegény, ízületi panaszos, stresszes, haragos, és még sorolhatnám, és akkor már nem EGÉSZ-séges. Nem él harmóniában önmagával és környezetével. Szóval, szerintem nem minden az, aminek látszik.

Megszállottság vs. egyensúly

Amikor eldöntöttem, hogy abba hagyom a hagyományos kezelést, és alternatív módszerbe kezdek, megszállott lettem. Választottam egy módszert, méghozzá a legbrutálisabb, legtöbb kitartást kívánó, legnagyobb bezártságot adó módszert, igen, szóval a Gerson módszert.
Egy daganatos betegnek lemondani a nyugati orvoslásról nehéz döntés. Nagyon nehéz. Az ember fél, hiszen semmi sem biztos, semmi sem garantálja a sikert, ha pedig rájössz, hogy rosszul döntöttél, már késő. Ezért is döntöttem a Gerson módszer mellett, mert ami ennyire kegyetlen, az biztos, hogy hatásos, és nekem biztosra kellett mennem.
Szeptember óta, mióta elkezdtem a terápiát, nagyon sok idő eltelt....a terápia egyre nehezedett(emelkedett a beöntések és levek száma), a kisbabám számára kinyílt a világ, és egy percre sem vehetem le róla a szemem. Bezárva, óránkénti kötelező programmal, egy sokszor nyűgös örökmozgó kisbabával nem sok kedvem volt élni. És mindezt úgy, hogy sosem voltam jól. Gyógyreakcióim voltak, de már oly régen csináltam a terápiát, hogy logikus lett volna, ha ezek a reakciók(fejfájás, rossz közérzet, feszültség, izzadás, álmatlanság) azért lassan abba maradnak, de nem. Szenvedtem pár napig, aztán következett kb. 1 nap enyhülés, és kezdődött elölről. A hétköznapokat valahogy túléltem, aztán mire hétvégén pihenhettem volna, borult a bili, és bezárkóztam, meg akartam halni. Egyszer volt egy öngyilkossági kísérletem is.
Lassan megkérdőjeleződött bennem, hogy jó úton járok-e. Nincs-e valamilyen tápanyaghiányom(pl. magnézium). Meg tudok-e gyógyulni úgy, hogy iszom a leveket, táplálom a testem, de minden reggel úgy kelek fel, hogy utálom az életem, folyton feszült vagyok, fáradt vagyok. Hosszú hetek után döntöttem. Változtattam.
A Gerson-terápia számomra továbbra is egy biztos módja marad a gyógyulásnak, és B tervnek mindig ott lesz, ha egyszer úgy döntök, visszatérek hozzá. De nem eléggé személyre szabott. Ami az egyik embert meggyógyítja, nem biztos, hogy a másikat is. Túl nagy volt a nyomás is, hiszen folyton azt hallottam és olvastam, ha iszod a leveket, és betartod a szabályokat, meggyógyulsz, de ha csalsz, akkor vége mindennek.
Elmentem egy makrobiotikus tanácsadóhoz, ezúttal nem Sebestyén Szilviához, véleményem szerint neki nem való a gyógyítás, ő egy üzletasszony inkább. Kaptam egy személyre szabott étrendet, megtanultam egy légzéstechnikát, illetve más tanácsokat, pl. jóga, a végtagok ledörzsölése forró törülközővel.
Tehát elkezdtem a makrobiotikus táplálkozást. Ezzel együtt 4 levet meghagytam, 1 zöld levet délelőtt, délután 1 répa, répa alma, és még egy zöldet, illetve egyelőre 2 kávébeöntést, később majd egyet.
Beleástam magam a makrobiotikába. Régre nyúlnak vissza a gyökerei. Sok mindenben ugyanazokat az elveket vallja, mint a Gerson-terápia, mégsem olyan tudományos, inkább arra törekszik, hogy az ember a lehető legjobb összhangban éljen a természettel. Később írok erről részletesebben.
Elkezdtem a lelkemmel is foglalkozni(végre). Többet jógázni, meditálni. Ha belejövök a főzésbe, és már rutinszeren fog menni, el fogok járni terápiára is.
Vivikére hetente 2-3x egy ismerősünk vigyáz, nehéz volt ezzel megbirkóznom, hiszen egy babának az anyja mellett a helye, de egyszerűen szükségem van heti legalább 2 nap pihenőre, különben megzakkanok. Persze úgy pihenő, hogy minden mást ugyanúgy kell csinálnom, de közben nem kell fél percenként abba hagynom mindent.
És igyekszem megtanulni, hogy ne görcsöljek rá az egészre. Lecsúszik egy szelet fehér kenyér, vagy nem tudom az összes ételt tökéletesen megfőzni, minden szabályt betartani? Ember vagyok, hibázok, de nem rúgom fel az egészet, felállok, és folytatom tovább. Hosszú folyamat lesz ez a tanulás, az biztos, mert mindig rágörcsölök az ilyesmire, mindent tökéletesen akarok csinálni.

A múlt héten volt egy hihetetlen spirituális élményem. Eddig csak hittem egy más világ, nevezzük túlvilágnak, vagy spirituális világnak, vagy bárminek, most már tudom, hogy létezik, mert tapasztaltam. Kezdem másképp szemlélni az egész világot.

Nézzétek, az első az ebédem lesz, a második a vacsorám(plusz miso leves, azt nem fényképeztem). Hát nem szemet gyönyörködtető? Akit érdekel, az első képen barna rizs, azuki bab, blansírozott kínai kel, pácolt jégcsapretek, főzött répa-hagyma-kel. A második képen barna rizs gombócok nori szusi lapba burkolva, gözölt brokkoli-kelkáposzta, főzött répa-hagyma-kelk.

Nemsokára jövök

Sziasztok!

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, megnyugtatásul írom, hogy nemsokára visszatérek, megújulva. Egy változáson megyek most keresztül. Túlságosan elvakultam, bele estem abba a hibába, hogy azt gondoltam csak egyetlen járható út van. Pedig ahány ember, annyiféle igény, annyiféle gyógymód. Ezentúl megpróbálok hallgatni a testem üzeneteire, és testileg-lelkileg egyaránt gyógyulni, ez mostanában csak a testiség felé tolódott el. Ez túlságosan egyoldalú volt.
Többször jövök majd spirituálisabb témákkal is.

Szóval, kérlek maradjatok továbbra is hű olvasóim, kérek egy kis időt még, hogy utol érjem magam, de minden rendben lesz.

puszillak Titeket,
szeretettel: Annao